|
Ezen az oldalon olyan történetek olvashatóak, mely szereplőinek sorsának jobbra fordításában tevékenyen részt vettünk. Szeretnénk másokat is a képek segítségével arra buzdítani, hogy na hagyjanak szenvedni állatot, kiszolgáltatottan nyomorogni, fájdalmába belepusztulni.
Történet, mely egy torzonborz kiskutyából lett elegáns úrffiról szól
Galéria a képre kattintva érhető el!
2008.07.28. hétfő 23:00
Napok óta kóborolt a képen látható kutyus. A kutyus (akit csövinek kereszteltek) folyamatosan egy jól behatárolható területen csellengett, próbált emberekhez, olykor kutyákhoz szegődni, könnyen megtalálható volt.Kedvenc tartózkodási helye a Várszínház környéke volt, a művészbejárón is sokat közlekedett.
Ezen az éjszakán úgy döntöttünk, átmenetileg gondoskodunk róla, ezért hónunk alá vettük (ha már szárnyaink nincsenek) és hazahoztuk. Azonnal meg kellett fürdetni a fiatalurat, mert az út porától és az ápolatlan szőrzettől nem volt szívderítő látvány. Másnap egy kozmetikus "fazonigazítást" végzett rajta, az eredmény magáért beszél.
2008.08.04. hétfő 16:00
Jelentkezett a kutyus gazdája. Bár kedvence teljes "optikai tuningon" esett átt, megismerte és beazonosította a kutyust, akinek a becsületes neve : Galuska. Olyan tulajdonságait mesélte el, ami minden kétséget kizáróan igazolja, hogy ők társak voltak nemrég. Szerencsére az általunk hallott történet nem igaz, és a feltételezéseink sem állták meg a helyüket. Félre a bút és a bánatot, legyenek újra egymásé!
Történet, mely cicamentésről szól és jól végződik
Galéria a képre kattintva érhető el!
2006.12.27.
Iskola udvarán találtunk egy földön fekvő rángatózó, nagyon rossz állapotban lévő kiscicát. Nem sok választotta el a haláltól. Teljesen kimerült volt. Azonnal elvittük állatkórházba, ahol meleginfúziót, és injekciókat kapott. A cicus teljesen csont-bőr. Két nap telt el a megtalálás óta, mostmár eszik is iszik is, de nagyon gyenge még mindig. Azóta kapott még egy infúziót, ma is felvesz egyet.
Ha olvassátok, gondoljatok szegénykére, hogy felépüljön. Mi megteszünk érte mindent, de nálunk nem maradhat sajnos, ezért gazdit keresünk neki.
2007.01.01.
Néhány nap, és három infúzió "eltelte" után mostmár megállapítható, hogy a kiscica megmarad. Kezdeti kezessége a félholt állapotának volt betudható. Most is megengedi a símogatást, de csak akkor, ha etetéssel egybekötött ismerkedési estet tartunk neki, és csak egyikönket engedi "nyaggázni". Az utóbbi napokat sokként élte meg. A kezünkkel társítja rossz élményeinek egy részét, ugyanis tudatvesztett állapotban szedtük össze, és mindig jelen voltunk a "szurkálósdinál", a hurcolásoknál, stb.
Kóbor cicusként nem tudta mi az a szállítóbox, autózás, de azt sem, milyen egy jót enni, milyen az amikor meleg helyen aludhat, ébredhet.
2007.01.28.-án
elkerült befogadójához a megmentett, teljesen felépült cicus. Csodacicának neveztük el.
Történet, melyben egy elütött anyacica és kicsi kölyke szerepel
Galéria a képre kattintva érhető el!
2006.07.04.
Egy diák szólt, hogy menjünk egy garázshoz, mert talált egy anyuka cicát, kicsi kölykével. Nem tudjuk hogy került oda. Sajnos súlyosan sérült a nagy cica, a két hátsó lábát nem tudja használni, de gondozza kicsinyét, védi, szoptatja. Együtt voltak, próbálta ott biztonságos helyre vinni, de nagyon gyenge. Régóta nem ehetett. Tegnap óta egy állatorvosnál vár. Naponta háromszor látogatjuk a kis csipást, etetjük mindkettojüket. Lehet, hogy gerincsérült az anyuka, és akkor nem sok esélye van. Azt mondta az orvos, hogy mindent megtesz érte, de ha nincs más megoldás, akkor....
A pici nagyon élénk, most nyíladozik a szeme. Jól eszik, már a macskaalmot is használja. Gyönyörű cicamanó lesz belőle. Ha valaki szeretné befogadni, és felelősen gondozni, kérem jelelrntkezzen az alábbi telefonszámon:30/357-19-06
Sajnos rossz hírem van: a medencéje a cicának teljesen roncsolódott, a lábai töröttek. Azt mondták az állatorvosok (több is látta) hogy nem menthető, ezért el lesz altatva az anyacica.
Találtunk gazdit a fenti kiscicának, de az anyuka menthetetlen volt, nagyon súlyosak voltak a sérülései. Több állatorvossal konzultáltunk, röntgenfelvétel is készült. Ennek alapján egy orvos sem látta esélyét, hogy felépüljön, ezért többekkel egyetértésben, de borzalmas, és nehezen vállalható döntést kellett hoznunk. A cicát kíméletesen elaltattattuk, és méltó módon eltemettük. Legyen boldog a lelke! Igazán nagyszerű mama volt, aki még fájdalmában, mozgásképtelenségében is minden percét a kicsinyénak szentelte, óvta, vigyázta.
Béke legyen vele!
Történet, melyben egy Husky szerepel, akinek a nyakába 10-20 kg-os súlyt akasztottak, hogy ne ugráljon...
Galéria a képre kattintva érhető el!
2006.03.02.
Nem választhatok, engem csak választhattok!
A mai napon sikerült kimenteni a gazdája "hozzájárulásával", a "otthona" fogságából egy szerencsétlen sorsú Husky kan kutyust. Egy kb. 8 m2-es helyre volt elkülönítve kutyaház, és fedél nélkül, mondván bírja a hideget, szánhúzó kutya. Megtörve, elcsigázottan, vizesen várt. Várt nyakában egy lánccal, a lánc végén nehéz súlyokkal. Kb. 15-20 kg összsúlyú fém pogácsák lógtak a rajta, melyet vonszolnia kellett. Azért kapta ezt a "kedvességet", mert ugrált szegény. Napok óta éjszakánként sírt. Eledel, víz nem volt elotte. Egy kb. 2 literes üres edény előtt ült, megfáradtan, reményt vesztetten. Nem nézett oldalra, csak maga elé. Hiába szólítottuk, nem figyelt, csak meredt depressziósan a falra. Maga körül lerágta a bokrokat, a nagyobb képen látszanak a gallyak. A mai napot nálunk tölti, de nem maradhat, mert két kutyus már van, és sajnos nem egyeznek másokkal.
Holnap reggel utazik egy menhelyre. A Husky (Jack) nagyon szelíd, azonnal elfogad bárkit. Nincs egy rossz gondolata, rossz mozdulata. Ha szeretetet, simogatást kap, azonnal "bújóssá" válik, élvezi, igényli a símogatást. Kicsit sovány, de nincs vészesen rossz állapotban, jó étvággyal eszik, nem válogat. Nem bizalmatlan, aktív kutyus.
A cica részletes története a képre kattintva érhető el!
Néhány napja még kóbor cica volatam. Kidobott a gazdim. Egyik este egy folyóparton találtam magam. Nagyon rosszul esett hogy elszakítottak a testvéreimtől, az Anyukámtól. Órákig ücsörögtem, nem ismertem a helyet. Éjszakára egy bokor alá behúzódtam. Sok-sok szúnyog volt, és hideg is. Reggel amikor felébredtem, kerestem a magam körül megszokott családomat, de sajnos nem találtam Őket. Türelmesen vártam, keresgettem magamnak ennivalót, de nem találtam. Bogarakat fogtam, eldobott értelmaradékot ettem, és ha jött egy horgász mellé ültem, hátha ad a zsákmányából. Egy rossz gyerek a nyakamba tett egy befottes gumit, és azzal kellett járkálnom. Nagyon szorított, nem tudtam levenni. A szoröm is kikopott miatta egy kicsit, de már no. Volt egy gazdám, aki nem adott rendesen enni sosem, ezért nagyon gyenge és sovány vagyok. Elkaptam egy betegséget is, és most köhögök..
|