|
Ezen az oldalon nem szépítünk, nem kozmetikázunk. Azt mutatjuk meg, amit mi is láttunk. Azért tesszük, hogy legyenek akik elgondolkoznak, lássák meg sokan, mi is az állati borzalom, milyen az az állapot, ami már nem állathoz méltó és mit tesz néhány ember ezekkel a szeretéhes, hűséges állatokkal.
Történet, mely rosszul indult, de a végére jó lett
Zsemle történetéről így írtunk 2007-ben:
2007.09.08.
Néhány napja próbáltuk a fotón látható kutyust befogni. A környékbeliek elmondása szerint több mint fél éve kóborol. Nyakán jól látható óriási sérülés van. Azt gondoltuk, hurokba akadt. Sajnos a kutya rendkívüli módon bizalmatlan volt mindenkivel szemben, megközelíteni nem lehetett. Mindenkitől félt, de ennivalót ha tettünk neki, elfogadta. 20-30 méterről nézte amint kihelyeztük az eledelt, ha távol mentünk elfogyasztotta. Nagyon éber, ingerlékeny, de támadólag soha nem lépett fel, inkább menekült. A megbecsült testtömege alapján adagolt altatóval próbálkoztunk (állatorvosi felügyelet mellett) kevés sikerrel. Elbágyadt a kutyus, sikerült 2-3 méterre közel kerülni, de mindig feleszmélt, és elrohant.
Két sikertelen eset után, ismét megpróbáltuk kicsit emelt adaggal. Nehezítette a helyzetet, hogy mellészegődött egy kisebb kutyus (szintén kóbor), akit először le kellett tőle választani, nehogy ő egye meg helyette. Nem volt könnyű, mert utánfutóként követte, és ha kellett, védte nagyobb társát.
Sajnos harmadszorra is kudarcot vallottunk. Végül a negyedik próbálkozás sikerrel zárult, így mára (2007.09.05) elkerült egy állatkórházba, ahol kiderült:
Vélhetően még 6-8 hónappal ezelőtt egy bolhairtó nyakörvet szorosan tettek rá, mely az állat növekedése miatt egyre jobban szorította olyannyira, hogy teljesen bevágódott a húsába, szép lassan felmetszette a nyakát. Ennek eredménye a képeken látható. A nyakörvet "kiműtötték", de szörnyű seb tátong a helyén, melyet kezelnek. Korábbi aggodalmunk ami arra irányult, hogy a kutyus nem lesz szelíd, szerencsére nem igazolódott be. Naponta látogatjuk, udvarolunk neki, próbálunk barátságot kötni vele. Eleinte ránk sem mert nézni, fizikai sérülésein túl a lelkiekkel is meg kell küzdenie. Elképzelhető, hogy hónapok óta ember nem tudott 10-20 méternél közelebb menni hozzá. Nagyon fél mindenkitől, de soha nem támad, soha nem morog, teljes letargiában vár. Első nap amikor sétálni próbáltuk vinni, nem volt hajlandó lábra állni, pedig korábban bizonyította, igazán jó futó rövid és hosszútávon is. Ébren és altatva is.:-)
Jelenleg nagyon jó helyen van, teljesen rehabilitálódott, életvidám egészséges kutyus
Történet, mely jól indult, de a végére rossz lett
Újabb eset az emberi brutalitásra, az értelmetlen, érthetetlen és kegyetlen emberi erőszakra.
Egyik tavasszal az utcán láttam, hogy egy fiatal lány etetget egy aranyos kóbor kutyust. Megszólítottam. Elmondta, hogy szívesen befogadná. Gondoltam meglepem, és meghívom egy pórázra és egy nyakörvre, hogy el tudja vezetni. Így is volt. Felkerült a kutyusra a nyakörv és a póráz, azonban (mivel vélhetően még nem volt rajta sosem) azonnal elmenekült. Amíg csak láttuk, futott futott, fél utcahosszat, majd be egy mellékutcába. Ezután autós keresésre indultunk Nemsokára meg is pillantottuk. Két diáklány karjaiban talált menedéket. Továbbra sem engedte a pórázon való vezetést, de az ölbevételt jól tűrte. Senkivel semmilyen agressziót nem mutatott. Elvitte új gazdija.
Néha találkoztam vele, jelezte, jól van a kutyus.
Később megkeresett a lány, kérdezte, hogy szeretném-e látni a kutyust? Természetesen kíváncsi voltam rá, kimentem az autóhoz, és megdöbbentő látványban volt részem. A kiskutyus bal hátsó lába a képeken jól látható módon csavarokkal, és egy tartó-merevítő szerkezettel volt rögzítve.
A lány elmondása szerint a szomszéd szétlőtte a lábát szerencsétlennek annyira, hogy több centiméteren megsemmisült a csontja, ezért meg kellett műteni. Egy újabb műtétet kellett végrehajtani a kutyuson, be kellett építeni a lábába egy összekötő implantátumot.
A következő mondatok akkoriban kerültek fel ide, amikor még zajlottak az események:
A lány igazi jó gazdi módjára költségeket nem kímélve (eddig 170 000 ft-nál tartanak 2007.02.15.) segített a kutyuson. Természetesen feljelentést tettek, az ügyből bírosági tárgyalás lett. Az eredményről sajons nincs értesülésünk.
Történet, mely borzasztóan indult, de a végére jó lett.
Kedves EMBEREK!
Kb. fél éve születtem, kistermetű, kedves, hófehér kislány kutyus vagyok.Szörnyű dolog történt velem, elmondom, és megmutatom. Napokkal ezelőtt felakasztottak egy vékony zsinegre, de túléltem.
Kóborolnom kellett mert nem találtam haza, kicsit le is fogytam. Nem tudom miért tette ezt velem a gazdám! Higgyétek el EMBEREK, nem csináltam semmi olyat, amiért ezt érdemeltem volna!
Ma (2004.12.14.) találtak rám Gyula és Újkígyós között az út mellett. Megtalálóim elvittek egy állatkórházba, ahol épp most kapok elsősegélyt altatás alatt. Súlyosak a sérülésem, de azt mondták van remény, hogy túléljem. A képeken nagyon elesett állapotban láthattok, de ha felépülök, szerető, igazi társa lennék valakinek. "Haza" nem mehetek, ezért kérlek benneteket, segítsetek találni nekem egy olyan valakit, aki biztosan nem fog bántani, rendesen ad nekem enni, és szeretni fog.
Megígérem mindig szeretni fogom, ha szomorú lesz megvígasztalom, ha öröm éri együtt örülök vele én is. Akik most segítenek nekem ezekben a nehéz percekben, órákban, sajnos nem tudnak befogadni, mert náluk már több kutyus is van. Ne haradudjatok de meg kell mutassam a fotóimat.
Azért kérek előre elnézést, mert borzasztó a látvány, de gondoljatok arra, milyen borzasztó lehet, amit most érzek. Nemrég még egy kertben futkároztam, és úgy éreztem boldog vagyok!
Szörnyű volt látni, és átélni, hogy az, akirol úgy hittem, azért van mellettem mert szeret, egy napon felakaszt egy fára... Most sírok. Kérlek benneteket segítsetek akár azzal is, hogy amig felépülök, valahol lehajthassam a fejem esténként. Megtalálóim azt mondák, hogy ellátnak ennivalóval, az orvosi költségeket is fedezik, csak legyen egy hely.
A kutyus teljesen felépült, Budapestre vitték egy meleg, szerető családi otthonba.
|
