Erdélyi kutyák első rész

2016.10.26.

Erdélyi kutyák 1.rész - éhes kóborlők az utak, parkolók mentén

Aki régóta jár Romániába biztosan találkozott parkolókban, városokban, turisták által látogatott helyeken kutyákkal. Szinte mindig barátságosak (biztosan van, aki azonnal cáfolná, ezért pontosabb, ha azt írom velem mindig barátságosak voltak) „csupán” éhesek, ezért töltik a napjukat olyan helyen, ahol sok az ember és esélyük van egy-egy falatra. Vásározók környékén, út menti pihenőhelyeken, benzinkutaknál, boltok mellett, szemétdombok körül várakozhatnak. Utóbbi években kevesebb van belőlük, de azért vannak még. Többnyire veszélytelenek, soha sincsenek jól lakva, mindig elfogadnak egy-egy falatot. Ha többen összegyűlnek, egymástól védik a kapott élelmet, össze is kaphatnak rajta. Sajnos egy részük kölyköket nevel, olykor azok is előbukkannak. Mindig viszek valamennyi jobb minőségű száraz kutyaeledelt, ha útnak indulok, mert a szendvicsből letört darabok, vagy egy-két szem ropi, chips mindenhez kevés. Ahhoz is, hogy jól lakjanak és ahhoz is, hogy abbahagyják a koldulást. Folyamatosan kérni fognak és nem tudod ropival elintézni a helyzetet. Ha nem is oldódik meg vele sok minden, de mégis egy-egy vacsorát, ebédet ki tudok így osztani, ha szükséges és az én elemózsiám is megmarad. Fogdosni, ölelgetni, simogatni nem ajánlatos őket, mert -bár vágynak ők is a szeretetre, talán jobban, mint az élelemre-, de semmilyen védőoltással, parazitamentesítéssel nincsenek ellátva, így marad az etetés. Fájó ilyet leírni, de ez a helyzet. Egy-egy marék száraz táppal elbíbelődnek és sokkal táplálóbb is. Ez hozzátartozik az útiköltséghez.

 

 

 

 

« Visszalépés